Ismét én volnék. Előszöris szeretném megköszönni a visszajelzéseket a bloggal kapcsolatban, amket az elmúlt napokban kaptam, örülök, hogy tetszett valamenyire a bemutatkozás, és az új design. Lehet, hogy tényleg lesz értelme felírogatni ide :) Ja, igen, optipesszimizmust írtam be címnek. Mit is takar ez? Szerintem a mai emberek általános hozzáállása a körülöttük lévő világhoz így lenne optimálisan jellemezhető. Legalábbis jó lenne, ha így lenne. Na nem kell megilyedni, nem kezdek magasröptű szócséplésbe, ahhoz előbb mégegyszer meg kéne néznem a Koyaanisqatsit, csak nem tudom megvenni sehol :P Igazából csak elég szar napom volt :P Reggel a szokottnál is többet késett a busz, de azért még pont időben beértem volna vele. A 31-essel járok, és még a hivatalos végállomás előtt szállok fel, körbejár a busz. Szóval azért szeretek leülni, ha van rá lehetőség. Nem lustaságból, csak reggel még kómás vagyok, és mégiscsak jobban elvan egy kómás ember egy széken, mint kapaszkodva-ablakon kibámulva :P Az olyan lehangoló :P Természetesen ilyenkor áll elő az a helyzet, hogy az összes nyugdíjasnak reggel akad halaszthatatlan dolga, és csúcsidőben kénytelenek buszozni. Alapvetően két féle mamókát és papókát lehet megkülönböztetni a tömegközlekedési szokásaik alapján. Az első az aranyos idős néni, neki mindenki át is adja a helyet, megköszönik, a világ rendje tökéletes. A második fajta a balhézós kempelős, zsémbes öregasszony. Már alapból látszik a tekintetén, hogy képes lenne chilibe darálni az embert egy helyért, gyilkos alkat. Természetesen helyzetfüggő, hogy az ember időben felismeri-e őket, de ajánlott résen lenni :P Ha van hely, akkor úgy berusholnak, hogy csak néz az ember :P Ha viszont nincs, akkor a lehető legváltozatosabb eszközökkel igyekeznek eltávolítani a székből. Erre szükség is van, a többség nem szereti átadni nekik a helyét. Na ők mennek a darálóba :P Van az a mamóka, aki először csak elkezd idegesíteni valamivel, mondjuk horgolni kezd a válladon, de van olyan is, aki egyből nekiáll balhézni, hogy miért nem engeded már át neki a helyedet. Ilyenkor természetesen átadod, és az arcán máris megjelenik az a kielégült mosoly. A világ rendje ismét helyreállt. Legalább anyira szimpatikus megoldás, mint nem átadni a helyet, lehet köpködni egymást oda-vissza, döntse el mindenki mi a rosszabb. ÉS természetesen ott vannak a papókák, és az idősebb urak is, ők külön kategóriát képeznek, ugyanis az ember nekik is át akarja adni a helyét, de ők nem fogadják ezt el. Hoppá, akkor most mi is van a világ rendjével? Te komolyan megsértenéd /akaratodon kívül/ a papókát azzal, hogy olyan idősnek, és gyengének nézed, hogy hellyel kínálod? Természetesen nem erről van szó, egyszerű illem az egész, de ők szeretnek fessebbnek tűnni, és általában jófejek is :) Megaztán 2 megállóra minek :) /mindíg ezt mondják :D/ Mindegy, esetleg majd máskor kitérek erre bővebben is. Szóval megy a busz az esőben, reggel, kómás mindenki, a nagyik ülnek, a fiatalok bámulnak ki a fejükből. A megállóban szeretne felszállni egy babakocsis anyuka. Ajtóban álló srác paraszt, nem segít neki, pedíg a gyerekes anyukákkal szemben aztán senkinek nem lehetnek előítéletei. Egyszerűen csak ilyen kibaszott passzív a srác. Anyuka ehhez már /sajnos/ hozzászokott, így egyedül próbálja meg felküzdeni a babakocsit a buszra. Csakhogy buszvezető barátunk ezt nem veszi észre, rácsukja az ajtót, és elindul. Ilyenkor áll elő a következő helyzet: Anyuka kétségbeesetten próbálja valahogy kihúzni a babakocsit az ajtóból, de nem megy neki. A körülötte állók le se szarják. Aztán az anyuka elkezd segítséget kérni. Páran esetleg összenéznek, de még mindíg nem csinál senki semmit. Megy tovább a busz. Anyuka elkezd sikítozni, egy srác alibiből benyomja a vészjelzőt, mert ő faszagyerek, segíteni akar. Tényleg fasza gyerek, eddíg ott állt az anyuka mellett, és le se szarta... A sofőr végre észreveszi mi történt semmi gáz, csak 20 métert mentünk így... A mázli az, hogy csak a kocsit kapta el az ajtó, a gyerek nem kint lógott, nem sérült meg senki, a sofőr hátrajön, elnézést kér, segít leszedni a gyereket a buszról, még megérdeklődi, h tényleg jól van-e mindenki, szóval igyekszik megoldani a helyzetet, senkinek nincs is vele baja, leszámítva a káromkodó anyukát, akit szintén meg lehet érteni. A busz megy tovább, azonban senkinek nincs ideje elgondolkodni a történteken, 2 perc múlva már az Örsön vagyunk, mindenki megy dolgozni vagy épp iskolába, mire beérnek, el is felejtik az egészet. Másnap reggel megint felkelnek, unottan felszállnak a buszra, valahogy túlélik az utat, irány a meló, iskola, és ez így megy minden nap... A többség teljesen passzív, mint ahogy azt a fenti példa, és sajnos sok másik is mutatja. Este hazaérnek, kimerülten, a fizu kevés, be kell fizetni a számlákat, kaját kell csinálni, stb. És csodálkozunk, hogy mennyi depressziós ember van. Ők csak a passzívak, de közülük elég sokan depressziósak is lesznek. Ez még át se villan a cseppnyi agyamon, máris beértem a suliba, és még elkésnem se sikerült :P Az osztálynak több mint a fele hiányzik, jó nap lesz ez is :S Egymás után 3 lyukas óra, az elsőn majd meghaltam az unalomtól /eddíg azt hittem, h ezt csak mondják az emberek, de mostmár tudom, h tényleg sanszos :P/ másodikon nem tudtam beszélgetni a 9.-esekkel, pedíg be volt tervezve, de sajnos zárva volt a tornaterem ajtaja, és Husi tartott bent órát. A harmadikon meg Bátori IT-szerzői-jogi előadását hallgathattuk, ami határozottan élvezhetőre sikeredett, noha a téma nem túl izgalmas :P /Tudtátok, h Magyarországon legálisan tölthetsz le, csak megosztanod nem szabad? Torrent kiesik, de marad egy csomó más lehetőség. Ezt még nem mondta, de engem meg érdekelt a téma, ez van, de gondolom jövő órán majd említi/ A töri szokásos, nem véletlenül mindenki kedvenc tanára Dzsida, de a tesi viszont... Röplabdáztunk! :D Nemhogy örülnék neki, hiszen játszottunk 2 órán keresztül, jipee!!! :D Csakhogy 4 éve minden egyes *kedves jelző* tesiórán röpizünk!!! Alapvetően én nem szeretek röpizni, de nem is utálnám. De egy cseppet unom már. Na mindegy, utána Rolival beültünk a Burgerbe, elvoltunk, ledumáltuk a pénteki /100% h több napos, de a lényeg, h pénteken is esedékes/ programot, dumálgattunk, és go home. Itthon felköszöntöttük a kisöcsémet, ma volt a névnapja /mégegyszer Boldog Névnapot Balázs!!!/, ismételten helyreállt a világ rendje. Erre jön egy levél a diákszövetkezettől, akiknél dolgozom. Egy iylen nap után gondolom basszus, tuti rossz hír, sosem küldenek levelet. Kinyitom, és csak egy igazolás a 2008-as jövedelmemről és az adójárulékokról, amit mellesleg visszaigényelhetek, hiszen nem kell adóznom a jövedelmem menyisége miatt. Tehát nemhogy rossz hír, de még fizetnek is :D És amikor kezdene felvillanyozódni az ember, msn-en még egy adag pesszimizmus. Szóval elég negatív lehetne a napom. De jobb szeretek optimistán hozzáállni a dolgokhoz, mégha nem is mindíg sikerül. Nem azt mondom, h emberek legyünk optimisták, dejólesz az életünk. Francokat. Nem olyan világban élünk, ahol ez működhetne. Talán majd egy másik mátrixban, de itt nem. Kicsiny országunk még mindíg a negatívabb népek közé tartozik, nem lehet pesszimizmus nélkül élni itten. De ennek ellenére ehhez egy kicsit optimistábban kell hozzáállni. Egy kis humorérzékkel az egészet elviselhetővé lehet tenni. Ugyan elég lehangolóra sikeredett végül ez az írásocska, pls nézzétek el, szar napom volt :P Money for Nothinggal kúrálom magam, ha csak a címet nézzük, még kapcsolódna is ide :D De a szám egészen más témájú :D A fentebb említettekben senkit nem szerettem volna a darálós-sorozatgyilkos nagyik ellen hangolni, igenis tessék átadni a helyet nekik is! Azért senkit nem fognak megrúgdosni, ha ezt elfelejti :P:D Az anyukáknak mindíg segíteni, nem egyszerű nekik, higyjétek el, ők se buszozni akarnak a kisgyerekkel, de nincs más lehetőség, úgyh amiben tutdtok segítsetek nekik, és riszpekt! A passzív srácok, akik nem segítettek neki meg basszák meg! :P Az eredeti cím optipesszimizmus volt, ígyhát bármi történjen veletek, legyetek előre felkészülve a legrosszabbra, így máris valami jobb fog történni, és azt könnyebb optimistán kezelni :) Pl. úgy bírom, amikor mindenki elmegy a csöves mellett. Ezt nem lehet kikerülni, ha pl vársz valakire, általában állok az Örsön, odajön homeless barátunk, hogy neharagudjak, nincs lába, tényleg csak pár ft kéne neki kenyérre, stb. Senki nem hal bele, ha végighallgatja őket. A végén közlöm velük, hogy nincs nálam pénz, sajnálom, és egyszerűen arrébbmegy. A létező legátlátszóbb sztorikkal szokatk jönni. A legjobb a mai napig a csávó volt a suli előtt, aki napokig minden reggel benzinre kért pénzt, mert lerobbant a közelben a kocsija... Tök jó, tényleg lerobbant? És akkor mit keres a Dózsa sarkán, aminek a közelében se lerobbant kocsi, se benzinkút? :D Mindegy, kitartó volt, napokig lökte a szöveget. Kíváncsi vagyok, adott-e neki valaki? :D

Nem akartam lelkizni, tényleg, bocsi, h hosszúra és untatóra sikerült, a legközelebbi post vidámabb lesz :) Azért remélem senki nem bánta meg, h végigolvasta :)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.